Magamról

Albert Éva vagyok, szakmámat tekintve pedagógus, illetve mentálhigiénés segítő szakember.  Évek óta szívügyem a gyermekek gyásza, veszteségfeldolgozása.

Jómagam jó tíz évvel ezelőtt veszítettem el férjemet hosszú betegség után, 35 évesen. Négy gyermekkel maradtam egyedül, akik akkor 6, 10, 11 és 12 évesek voltak. A veszteséget nagyon hosszú ideig nem tudtam elfogadni, a gyász időszaka közel két évig elhúzódott. Ez idő alatt a saját gyermekeim veszteség-feldolgozására egyáltalán nem tudtam figyelni. Gyermekeim, annak érdekében, hogy az én fájdalmaimat véletlenül se fokozzák, szinte magukba fojtottak minden érzést, fájdalmat – nem gyászoltak. Gyászmunkájuk csak évekkel később kezdődött, és van, amelyiknél még a mai napig is tart. Ugyanezt tapasztalom sok esetben, fiatal özvegyekkel folytatott beszélgetések alkalmával, az ő gyermekeik gyászmunkájában is.

2009-ben részt vettem Finnországban egy gyászkonferencián, ahol többek között ismertették az országszerte működő veszteségfeldolgozó csoportfoglalkozásokat különböző korú félárva gyermekek számára. Az ismertetésekből kiderült, hogy ezekre a foglalkozásokra egyre nagyobb igény van, és ezek a foglalkozások hiánypótló segítséget nyújtanak a gyermekek számára gyászmunkájukban.

Tervem, hogy hasonló rendszeres foglalkozásokat indíthassunk itthon.

Reklámok