Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket? (HVG Könyvek, 2015)
„Visszatartom a dühömet. Ha kiengedném, akkor megtelne vele az egész szoba.”
„Azt képzeltem, hogy akit szeretek, annak baja esik, mert én rossz vagyok.”
„Nem volt egy élő lélek, aki megértett volna, és ez végtelenül magányossá tett. Megtanultam a leckét, hogy tapintatból erről nem beszélünk.”
Vajon mit élnek át a gyerekek, amikor szüleik válnak, vagy amikor elvesztik egy közeli családtagjukat? Mire van szükségük ezekben a nehéz időkben? És ki vigasztalja meg őket, ha a szülők saját fájdalmukban, dühükben nem tudnak feléjük fordulni?
Súlyos veszteség idején a gyerekek legtöbbször nem tudják megfogalmazni, min mennek keresztül. Modern világunkban ráadásul a gyász tabu: a felnőttek sokszor saját érzéseikkel sincsenek tisztában, nemhogy a gyerekekével. Így a hiány meggyászolásában – ha egyáltalán megtörténik – a kicsik általában magukra maradnak, és ez a magány és elhagyatottság felnőttéletükre is kihat.
Singer Magdolna gyászterapeuta bevezet minket egy rejtett világba: gyerekek és felnőttek mesélnek fiatalon átélt veszteségeikről, és arról, miként tudtak megküzdeni fájdalmas érzéseikkel. Harminc különálló történet segít megérteni, mit éreznek és észlelnek a gyermekek válás és halotti gyász idején, a megható önvallomásokból pedig az is felsejlik, hogyan vigasztalhatjuk, támogathatjuk őket életük e nehéz szakaszában.
Polcz Alaine: Meghalok én is? (Jelenkor Kiadó, 2007)
A megrázó kötet a szerző évtizedeken át folytatott pszichológusi munkájának tapasztalatait fogja egybe. A halált az éppen csak kezdődő élet szemszögéből ragadja meg, ráébresztve az olvasót a halállal szembesülő gyermek félelmeire, küzdelmére, bölcsességére.
Polcz Alaine évtizedeken át dolgozott haldokló gyermekek mellett, megismerte azokat a reakciókat, melyek a halált sohasem elfogadható tényként vagy éppen az élet természetes lezárásaként kezelik. Interjúkat idéz, amelyekben gyermekek szembesülnek a maguk vagy hozzátartozóik halálával. A személyes tragédiákat olyan érzékenységgel fogalmazza meg, hogy az ezekből leszűrhető általános tapasztalat fontos segítséget nyújthat a megértésben, az elfogadásban.
Simkó Csaba: Hogyan segítsünk gyermekünknek elfogadni az elfogadhatatlant? (Kharon, 2009/4)
A szerző tanulmánya elsősorban szülőknek és pedagógusoknak kíván segítséget nyújtani a gyermek gyászreakcióinak megértéséhez, illetve gyakorlati tanácsokkal szolgál ennek a nehéz életszakasznak a támogatásához. A gyermeki gyász általános sajátságainak bemutatását követően életkori bontásban tárgyalja a gyermek gondolkodásának, érzelmi megnyilvánulásainak, magatartásának ezen időszakban jellemzőmegnyilvánulásait, tételesen kitérve a kórházi látogatások, a temetésen való részvétel, a temetőbe való kijárás, az újraházasodás, illetve a spirituális feldolgozás kérdéseire. Az egyes életkori szakaszokat követően táblázatos formában mutatja be azon magatartásváltozásokat, jelenségeket, amelyek szakember segítségnyújtásának igényét jelezhetik. Külön fejezetben foglalkozik a pedagógusok szerepével, lehetőségeivel a gyász támogatási folyamatában. A cikket haszonnal olvashatják mindazok, akik a haldoklók gondozásában vagy a gyászolók vigasztalásában részt vesznek.
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!