Hogyan lehetsz szülőként támasza gyászoló gyermekednek

Valósághű információk és nyílt beszélgetés  

A gyermeknek érdemes elmondani a halálesetet mindjárt akkor, amikor az bekövetkezett. A gyermek saját szülője természetesen a hozzá legközelebbi hozzátartozó, aki a történteket elmondhatja. A halálesettel kapcsolatos alapvető dolgokat érdemes már a legelején nyíltan és világosan elmondani, a gyermek fejlődési szintjének megfelelő nyelvezettel. Jó elkerülni az absztrakt, valamint a túlságosan fogalmi és költői kifejezéseket. A halálról és az elhunytról érdemes azok valóságos megnevezéseivel beszélni. Mivel a gyermek gondolkodásmódja konkrét, nem szabad a halált pl. álomnak vagy utazásnak leírni. Egy kisgyermekben félelmet válthat ki aludni menni vagy elutazni, hogyha a halált ezekhez a fogalmakhoz társítja.

Egy családtag haláleseténél a gyermek biztonságérzete mélyen megrendül, zaklatottá válik és a haláleset elmondása után a gyermekben felerősödik a közelség és kontaktus szüksége. Fontos, hogy a gyermek ne maradjon egyedül, hanem legyenek a közelében hozzá közelálló felnőttek. Jó a gyermeket szóban is megerősíteni, hogy őt védik és róla gondoskodnak a hozzá közelállók. A gyermeket jó ilyenkor gyakran ölbe is venni, átölelni és folyamatosan elérhetőségében lenni.

Érdemes a gyermeket bátorítani, hogy beszéljen, kérdezzen a történtekről. A gyermek gyakran ugyanazt kérdezi újból és újból, kérdéseire azonban türelmesen kell válaszolni. Bár minden kérdésre nincsen válasz, de érdemes a gyermekkel megértetni, hogy a halálesettel kapcsolatos dolgokat közösen is végig lehet gondolni és beszélni.

Fejlődési szintjéből eredően a gyermekben lehetnek különböző zavaros vagy téves elképzelések a halállal kapcsolatban. Saját magát is hibáztathatja a történtek miatt. Ezeket a dolgokat jó együtt átbeszélni a gyermekkel és egyértelművé tenni, hogy ami történt, annak ő semmi esetre sem lehet oka.

Idő és alkalom a gyász kezelésére

Fontos, hogy a gyermeknek szabad legyen gyászolnia. Érdemes a gyermekben megerősíteni, hogy szomorúságát kimutathatja és azzal nem kell egyedül megküzdenie. A gyermekre akkor kell figyelmet és időt szánni, amikor ő hajlandó az ügyről beszélni. A történtek átbeszélésénél mindenképpen érdemes a gyermek igényeihez igazodni. Lehet a beszélgetés akármilyen rövid, akár csak egy-egy kérdés is.

A gyermek számára természetes, hogy a maga sajátos eszközeivel nézzen szembe a veszteséggel: játszással, rajzolással, festéssel, történeteken és mesefigurákon, valamint zenén és mozgáson keresztül. Fontos, hogy a felnőtt elismerje, elfogadja a gyászoló gyermek játékait, rajzait és gondolatait, ugyanis a gyermek ezeken keresztül dolgozza fel a halált.

Ne támassz a gyászoló gyermekkel szemben elvárásokat és ne kívánj meg tőle túl sokat pl. ilyen mondatokkal: „Most erősnek kell lenned”. Az ilyen elvárások meggátolhatják a gyermeket gyászának kifejezésében. Minden gyermek egyéni módon gyászol, a testvérek kifejezésmódjai lehetnek eltérők. Fontos, hogy elfogadjuk a különböző kifejezésmódokat és ne viszonyítgassuk azokat.

A gyászolás a gyermeknél is időt és energiát vesz igénybe. Ahogy nő a gyermek, a veszteséget is újraértékeli újabb és újabb fejlődési szintjének megfelelően. Fontos hát, hogy a felnőttek készen legyenek arra, hogy a dolgot a gyermekkel még hosszú idő elteltével is újra meg újra átbeszéljék.

A hétköznapi rutinok biztonságérzetet adnak

A gyászoló gyermek biztonságérzetét megerősíti az, ha a hétköznapi rutinok változatlanul megmaradnak és a mindennapi élet a lehetőség szerint normálisan zajlik. A gyermek életét érintő fölösleges változásokat érdemes elkerülni, az esetleges változásokat viszont előre mondjuk el a gyermeknek. A családi szabályokat és a gyermek számára állított korlátokat érdemes megtartani, úgyszintén elkerülni a szerfölött való aggódást és túlzásba vitt vigyázást.

A családban történt halálesetről érdemes tájékoztatni az óvodát, illetve iskolát, mielőtt még a gyermek az eseményeket követően visszatér oda. Érdemes a családnak egyeztetni az óvónőkkel és a pedagógusokkal, hogy mit és hogyan mondjanak el az esetről a gyermek társainak. Az eset elmondása a felnőtt felelőssége. Ugyanakkor a felnőtt közvetítheti a csoport számára a gyászoló gyermek kívánságát a hozzá való megfelelő viszonyulásról és azt, hogy hogyan hathat a gyász a gyermekre. Az óvoda és az iskola pedagógusainak feladata továbbá, hogy tájékoztassa a gyermek családjában történt halálesetről mindazokat, akik még a gyermekkel foglalkoznak vagy akárcsak érintkeznek. Célszerű meg is állapodni egy a család és az óvoda, illetve iskola közötti rendszeres és a szokottnál sűrűbb kapcsolattartásról.

Függetlenül a gyásztól a gyermeknek joga kell, hogy legyen gondtalan és örömteli gyermekéletet élni. Érdemes is biztatni, bátorítani a gyermeket normális életvitelre, például különfoglalkozásainak és hobbijainak folytatására, valamint baráti kapcsolatainak fenntartására.

Bátorítás az érzések kifejezésére és kezelésére

A gyász a gyermekben különféle érzéseket ébreszt. A gyermeknek érdemes elmondani, hogy a különféle érzések hozzátartoznak a gyászhoz és teljesen természetesek. A gyermeknek fontos hallania arról, hogy megengedett érzés még a harag is. A gyermeknek nehéz tisztában lennie a saját érzéseivel. A felnőtt segítségére lehet a gyermeknek az érzések tudatosításában, kifejezésében és kezelésében. A gyermek számára minta a felnőtt gyászhordozása. A magunk gyászát és az abból fakadó érzéseket ki lehet fejezni és meg lehet osztani a gyermekkel.

A gyermek félelmeit komolyan kell venni és a gyermekkel együtt kell kezelni. Együtt lehet keresni megoldást és módot a szabadulásra. A gyermek beszélhet bűntudatáról is, világossá kell azonban tenni számára, hogy az ő tettei és gondolatai nem lehettek hatással a halálesetre.

A halál a gyermeknél is gyakran hoz elő az élet alapkérdéseivel kapcsolatos gondolatokat. A felnőtt megoszthatja a gyermekkel a halálról kialakított saját életszemléletét. Ugyanakkor elmondhatja, hogy az emberek e téren többféleképpen vélekednek. A gyermek saját vigaszt nyújtó vélekedéséhez tisztelettel kell viszonyulni. Ha saját életszemléletünk keresztyéni, a gyermeket vigasztalhatjuk azzal, hogy a mennyországban jó lenni és szerettünkkel egyszer majd újból találkozunk.

Segíts a gyermeknek a veszteséget valóságossá tenni és emlékezni

Érdemes a gyermeknek részt vennie a különböző gyászszertartásokon, úgymint az elhunyt búcsúztatásán, temetésén és a megemlékezéseken. Ezek az események segítenek megérteni, hogy mit jelent a halál, ugyanakkor megakadályozzák a különböző fantáziálások és félelmek kialakulását. A különböző szertartások révén lehetőséget kap a gyermek a történteket érzelmi szinten is feldolgozni és az egészet hozzátartozókkal megosztani. Jó, ha ezekre az alkalmakra előre gondosan felkészítjük a gyermeket, elmondjuk, hogy mi fog rajtuk történni és gondoskodunk arról, hogy a gyermek mellett mindig legyen ott egy biztonságot adó, közeli hozzátartozó felnőtt személy.

Ha a gyermek úgy szeretné, megengedhetjük, hogy a halottat megnézze. Ezt megelőzően azonban érdemes elmondani, milyen a halott, milyen helyen van, hogyan búcsúzhat el tőle a gyermek stb. A búcsúzásra és annak utólagos átbeszélésére elegendő időt kell szánni. Részt vehet a gyermek a temetés megtervezésében is, például virágok, énekek vagy versek kiválasztásában.

Ki lehet alakítani saját emlékalkalmakat a gyermekkel együtt és különféle konkrét gyászkifejezési módokat is. Lehet az elhunyt közeli hozzátartozóra fényképek nézegetésével és közös emlékek megosztásával emlékezni. Az emlékeket össze is lehet gyűjteni egy külön erre szánt könyvbe vagy dobozba. Fontos, hogy az elhunyt ott lehessen a hétköznapi beszélgetésekben.

Gondoskodás a magunk egészségéről

A gyászoló gyermek látványa fájdalmas és támogatása különösen igénybe vevő, amikor magunk is szeretett közeli hozzátartozónkat vesztettük el. A gyász mellett ugyanakkor megmaradnak a hétköznapi és munkahelyi elvárások is. Jó emlékezni arra, hogy a magunk hogylétéről való gondoskodás a gyermek egészségét is szolgálja. Jó, ha nem vagyunk önmagunkhoz kegyetlenek, hanem hagyunk időt saját gyászunkra. Sem saját magunktól, sem a gyermektől nem érdemes túl gyorsan és túl sokat várni.

A hozzátartozók által felkínált segítségeket érdemes elfogadni és átgondolni, hogy milyen dolgokban kaphatnánk külső segítséget, mégpedig annak érdekében, hogy maradjon elég erőnk a magunk és gyermekünk egészségéről való gondoskodásra a gyász közepette. Segíthet külső segítség bevonása a háztartásba, a munkaidő lerövidítése és a sorstársi támogató közösség. Szükség esetén bátran lehet kérni szaksegítséget is.

Haláleset után a gyermekekre könnyen ráterhelődik a szülő hogyléte felől való aggódás. Érdemes a gyermeknek elmondani, hogy a felnőttnek is vannak támogatói, akiktől a felnőtt segítséget kap, így a gyermeknek nem szükséges a szülő hogylétének gondját magára vennie.

Források
Dyregrov: A gyermek gyásza; Dyregrov & Raundalen: A gyászoló gyermek és az iskola; Erkkilä-Holmberg és mások: Gyászoló gyermekkel; Holm & Turunen: Az én gyászom; Poijula: A gyermek és a válság; Laimio: Együtt a gyászt könnyebb hordozni.

Sirpa Mynttinen – Suomen nuoret lesket ry (Fiatal Özvegyek Egyesülete, Finnország) Finnből fordította: Albert Éva

Reklámok