Gyermekek gyásza

A GYERMEKEK GYÁSZA  

A veszteség reakciói a gyermekekben sokfélék. A gyermekek sokszor jóval erőteljesebben és hosszabban reagálnak a közeli hozzátartozó elvesztéséhez, mint azt a felnőttek gondolnák. Nem mindig beszélnek megtapasztalásaikról és érzéseikről a felnőtteknek. A gyermek elrejtheti gyászát, ezzel megőrzi, „megspórolja” a szülőt. Emiatt a felnőttek sokszor alulértékelik a gyermek gyászoló képességét és a halállal kapcsolatos események felfogását.

A gyermek, ahogy fejlődik, újraértékeli és újraélheti gyászát, az újabb fejlődési szintjének megfelelően

A gyermekek gyásza is sok időt és energiát vesz igénybe. Veszteségéhez történő reagálása sok esetben késik, akár fél – egy év elteltével a halálesetet követően kezd el gyászolni.

A gyermek lelkiállapota mindig összefügg a család / szülő lelkiállapotával.

A gyermeknek nehéz elviselnie a gyászt, épp ezért igyekszik elkerülni, kiküszöbölni a fájdalmat. De ez nem jelenti azt, hogy a gyermek nem gyászolna, vagy esetleg már túl lenne rajta.

A gyermeknek korlátolt eszközei vannak a gyász kezeléséhez. Az ismeretek kognitív kezelése, a verbális kifejezés és a koncentrálás jóval szűkösebb a felnőttekéhez képest.

Épp ezért egy kisgyermek egyszerre csak rövid percekig képes gyászolni, úgymond „gyászolgat”.

Gyászának kezelésében nem a beszélgetés az elsődleges segítség, hanem sokkal inkább a játék, az alkotás és a szimbólumok. Sokszor az „aktív” gyász csak a játékokban és a rajzokban jelenik meg.

A GYERMEKEK GYÁSZÁNAK MEGNYILVÁNULÁSAI  

A gyász a gyermeket összességében, teljes lényében befolyásolja. Viselkedésének változásaiban, testi reakciókban nyilvánul meg, valamint különböző érzésekben és gondolatokban.

  • Érzésekben: félelem, düh, szomorúság, szégyen, szorongás, idegeskedés.
  • Gondolatokban: képzeletek / emlékképek a halálról, nem lehet igaz, meghal-e a másik szülő is, meghalhatok-e én is, az én hibám volt-e, mit jelent a halál…
  • Testi reakciók: fáradtság, hasfájás, fejfájás, alvási nehézségek
  • Viselkedésbeli változások: levertség, nehéz külön lenni a hozzátartozóktól, regresszív viselkedés, visszahúzódás, magatartásbeli zavarok, koncentrálási nehézségek, tanulási nehézségek, koraérés…

A GYERMEKEK GYÁSZÁRA HATÁSSAL VAN:  

  • Kit veszített el a gyermek: szülőt, testvért, nagyszülőt, barátot, stb.
  • A haláleset körülményei: betegség, öngyilkosság, bűncselekmény, baleset, stb.
  • Hogyan informálták a gyermeket a történtekről: megtudta-e az igazat és mindent elmondtak számára, vagy csak részleteket hallott?
  • A halálesethez kapcsolódó rituálék és a temetés: részt vehetett-e a gyermek, vagy kívül maradt?
  • A családhoz és környezethez kapcsolódó tényezők: a felnőttek cselekvőképessége a hétköznapi rutinfeladatokban, családi kölcsönhatások módja, érzelmi légkör, kellő támasz, egyéb változások, stb
  • A gyermekhez saját magához kapcsolódó tényezők: kor, halálfelfogás szintje, személyiség, korábban megélt veszteségek, stb

A HALÁL MEGÉRTÉSÉNEK LEGFONTOSABB FOGALMAI

  • A halál visszavonhatatlan (az elhunyt nem tér vissza)
  • A holttest élettelensége (az elhunyt nem fázik, nem érez fájdalmat, stb)
  • A halálnak oka van (valami okozta)
  • A halál egyetemlegessége (egyszer mindenki meghal)
  • Az élet valamilyenfajta folytatása a halál után (életfelfogás)

A GYERMEK HALÁLTUDATÁNAK FEJLŐDÉSE  

A haláltudat fejlődése összefügg a gyermek gondolkodásbeli és verbális fejlődésével. A fejlődés menete minden gyermeknél azonos, de a folyamata változó. A legtöbb 10 éves gyermeknek érett gondolkodása van a halálról.

A gyerek korábbi élettapasztalatai befolyásolják a halál felfogását, megértését. A gyászolásra való képessége már hamarabb kész az érett halálfelfogásnál.

Amikor a csecsemő megérti, hogy ő egy önálló egyén, megtapasztalhatja a távollét gyászát. A csecsemő gyásza testi érzékelésekben jelenik meg: apátia, étvágytalanság, játszáshoz való érdeklődés hiánya

Kétéves kortól a gyermek kezdi megérteni a halál létezését, de úgy gondolja, hogy az csak egy átmeneti távollét. A kicsi gyermek gondolkodásmódja konkrét, épp ezért kerülendők az olyan magyarázatok, mint pl. „elaludt”, „elutazott”, stb. A kisgyermek még azt gondolja, hogy saját tetteivel és gondolataival is okozhatja a másik ember halálát.

Az öt év feletti gyermek már megérti a múlt, jelen és jövő létezését, képes különválasztani a képzeletet a valóságtól. Fokozatosan megérti a halál visszavonhatatlanságát és felfogja az elhunyt életfunkcióinak megszűnését.

A 6-7 éves gyermek már gyakran felfogja a halál okát, valamint a halál egyetemlegességét. Azonban még megjelenhet a mágikus gondolkodásmód, a különböző feltevések és félelmek által előidézett képzelődések, fantáziálások. Az iskolás gyermek gyászmunkájának támogatásában nélkülözhetetlenek a konkrét megnyilvánulások, konkrét megfogalmazások. Már képes felfogni a történteket a másik ember szemszögéből is, empatikus készsége kialakul.

A 9-10 éves gyermek már behatóbban, részleteiben megérti a történtek okait és következményeit. Kritikusan reagál a kapott információkhoz és megérti, hogy a halál saját magára is vonatkozhat. Fontolgatja a halál igazságtalanságát és a halált az életfelfogás szemszögéből nézi. Képes megérteni a halállal összefüggő dolgokat, de még nem képes uralni az erőteljes hatásokat, megtapasztalásokat. Halálfelfogása már megközelíti a felnőttekét.

Kamaszkorban a legfontosabb támasz a barátok közelsége, jelenléte. Egy családtag halála, ha egy időben történik a kamaszkor kihívásainak megjelenéseivel, az óriási megpróbáltatás egy serdülő fiatal számára.

HOGYAN LEHET SEGÍTENI A GYÁSZLÓ GYERMEKNEK ÉS SERDÜLŐNEK

  • Bátorsággal és képességgel jelen lenni a gyermek gyászában  
  • Biztonságérzet megerősítésével
  • Rendkívüli jelenléttel, fizikai közelséggel és gondoskodással
  • A hétköznapi élet folyamatosságáról és a gyermek szükségleteiről való gondoskodással
  • A mindennapi rutinok megtartásával
  • A szokásos tevékenységek bátorításával: játék, óvoda, iskola, különórák, hobbik
  • Fontos a fölösleges változtatások elkerülése a gyermek életében – változásokról való időben történő tájékoztatás
  • Remény erősítésével az élet folytatásáról
  • Engedni kell a gyermeket gyászolni, bátorítani kell arra, hogy merjen beszélni és kérdezni
  • Megfelelő időt és helyet kell biztosítani a gyermeknek, amikor ő kész az aktív beszélgetésre
  • Őszinteséggel, valósághű ismeretek átadásával a történtekről
  • A halál megértésében való támogatással, segíteni a gyermeket a tévhitek elengedésében
  • A temetésen és a rituálékon való részvétel engedélyezésével, felkészítve a gyermeket ezekre
  • Bátorítással a veszteség és gyász sajátos módon történő kifejezésére –  alkotó, funkcionális módszerekkel:

o   Rajzolás, festés, gyurmázás, meséltetés, bábozás, zenével, könyvekkel, kártyajátékokkal, különböző feladatokkal

  • A játékra való bátorítással, elfogadva azokat a játékokat, amelyeken keresztül a gyermek feldolgozza a történteket
  • A gyermek egyéni reakcióinak és gyászolásának tiszteletben tartásával
  • Elvárások elkerülésével: „neked most erősnek és anya segítségének kell lenned”
  • Minta adásával gyászviselkedésben
  • A gyermek érzéseinek elfogadásával, megerősítve, hogy különböző érzések tartoznak a gyászhoz és hogy azok normálisak
  • Segíteni a gyermeket abban, hogy felismerje és kifejezze érzéseit
  • A félelmek kezelésével és megoldások keresésével

 

Fontos a szaksegítség szükségességének felismerése illetve abban az esetben annak felkeresése

Mikor kell szaksegítséget igénybe venni?

  • Ha a gyermek nem a fejlődési szintjének megfelelő életet él: visszafejlődik, vagy túlságosan koraéretten viselkedik
  • Ha a gyermek erőteljesen önmagát hibáztatja a történtekért
  • Ha a gyermek nem játszik, illetve ha a traumatikus játékaiban megreked
  • Ha a kapcsolatai saját korosztályában szűkülnek, csökkennek
  • Nyilvánvaló tünetekkel: olyan félelmek és agresszív viselkedés esetén, amelyek hátráltatják, nehezítik a normális életvitelt
  • Ha a gyermek viselkedése és személyisége drámaian megváltozik
  • Ha a gyermek túlságosan pesszimistán áll saját jövőjéhez
  • Ha saját magad aggódsz a gyermekért és támogatásra, tanácsra van szükséged

Források
Dyregrov: A gyermek gyásza; Dyregrov & Raundalen: A gyászoló gyermek és az iskola; Erkkilä-Holmberg és mások: Gyászoló gyermekkel; Holm & Turunen: Az én gyászom; Poijula: A gyermek és a válság; Laimio: Együtt a gyászt könnyebb hordozni.

Összeállította: Sirpa Mynttinen, Susanna Uittomäki – Suomen Nuoret Lesket ry (Fiatal Özvegyek Egyesülete, Finnország) Finnből fordította: Albert Éva

Reklámok