Amikor a gyermek elveszíti valamelyik szülőjét, gyakran magában marad a gyászában. A gyász mellé megtapasztalhat más, számára új érzéseket is, mint düh, harag, félelem, önvád, valamint irigység társaival szemben, akiknek mindkét szülőjük él. A gyermek gyakran nem mutatja ki érzéseit, nem beszél gyászáról otthon, mert félti és óvni szeretné megmaradt szülőjét. A szülő ezáltal azt gondolhatja, hogy gyermeke „túljutott gyászán”. Kutatások alapján azonban a feldolgozatlan gyász jóval később is okozhat problémákat, ezért nagyon fontos, hogy a gyermek kezelhesse veszteségét, beszélhessen érzéseiről a családon kívül, pl. csoportfoglalkozásokon.
Finnországban, ahol évente 2500 kiskorú gyermek veszíti el valamelyik szülőjét, közel húsz évvel ezelőtt kezdtek el szervezni csoportfoglalkozásokat ilyen jellegű veszteséget átélt gyermekek számára. Ennek mintájára indítottunk el Budapesten is hasonló csoportfoglalkozásokat 2014-ben.
A gyermek számára vigasztalás, hogy fájdalmában, kérdéseivel nincs egyedül, más is járt hasonlóan. A gyászoló gyermek gyakran érzi magát másnak, ezáltal magányosnak. A csoportfoglalkozásokon a tapasztalatok egymással való megosztásával ezek az érzések háttérbe szorulnak, így önbizalma erősödik. Olyan közösség segítségével, ahol mindegyik csoporttag ismeri a gyászt, kifejezetten a gyermekgyászt.
A foglalkozásokon prevenciós jellegű támogatásról van szó, ahol nem zajlik sem terápia, sem analizálás. Ugyanakkor ezek az alkalmak terápiás hatással bírhatnak. Ahhoz, hogy a gyermek részt vegyen a csoportfoglalkozásokon, nem szükséges, hogy pszichikai vagy szociális problémái legyenek. Ebben az esetben más segítési formát kell keresni, pl. egyéni terápiát. A csoportfoglalkozásokon való részvételnek sokkal inkább feltétele, hogy a gyermek veszteségfeldolgozása, gyászreakciói normális módon haladjanak.
A csoportokban a gyermek
- találkozik más gyerekekkel, akik hasonló veszteséget éltek át
- megtapasztalásait meg tudja osztani sorstársaival
- ismereteket szerez a gyászról és a halálról
- láthatóvá válik, a csoportban figyelnek rá
- meg tudja osztani gyászából eredő magányát és zárkózottságát
- szavakat talál érzéseihez és megtanulja ezeket kezelni
- játszik és használja képzelőerejét, fantáziáját
- bátorítást kap ahhoz, hogy megtaláljon egy újfajta viszonyulást elveszített hozzátartozójához
- segítséget kap ahhoz, hogy megtalálja erőtartalékait és észrevegye élete pozitív dolgait, melyek által megerősödik önbecsülése, önértékelése
Fontos, hogy olyan szakemberek vezessék a csoportokat, akiknek végzettsége és gyakorlata van gyermekekkel való foglalkozásban, továbbá ismerete a gyermek érzelmi, lelki, illetve haláltudatának fejlődéséről, valamint a krízis, a gyász fázisairól.
Gyermek-gyászfeldolgozás 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!