Hogyan működnek a veszteségfeldolgozó csoportok – a csoportfoglalkozások jelentősége

Amikor a gyermek elveszíti valamelyik szülőjét, gyakran magában marad a gyászában. A gyász mellé megtapasztalhat más, számára új érzéseket is, mint düh, harag, félelem, önvád, valamint irigység társaival szemben, akiknek mindkét szülőjük él. A gyermek gyakran nem mutatja ki érzéseit, nem beszél gyászáról otthon, mert félti és óvni szeretné megmaradt szülőjét. A szülő ezáltal azt gondolhatja, hogy gyermeke „túljutott gyászán”. Kutatások alapján azonban a feldolgozatlan gyász jóval később is okozhat problémákat, ezért nagyon fontos, hogy a gyermek kezelhesse veszteségét, beszélhessen érzéseiről a családon kívül, pl. csoportfoglalkozásokon.

Finnországban, ahol évente 2500 kiskorú gyermek veszíti el valamelyik szülőjét, tíz évvel ezelőtt kezdtek el szervezni csoportfoglalkozásokat ilyen jellegű veszteséget átélt gyermekek számára.

A gyermek számára vigasztalás, hogy fájdalmában, kérdéseivel nincs egyedül, más is járt hasonlóan. A gyászoló gyermek gyakran érzi magát másnak, ezáltal magányosnak. A csoportfoglalkozásokon a tapasztalatok egymással való megosztásával ezek az érzések háttérbe szorulnak, így önbizalma erősödik. Olyan közösség segítségével, ahol mindegyik csoporttag ismeri a gyászt, kifejezetten a gyermekgyászt.

A foglalkozásokon prevenciós jellegű támogatásról van szó, ahol nem zajlik sem terápia, sem analizálás. Ugyanakkor ezek az alkalmak terápiás hatással bírhatnak. Ahhoz, hogy a gyermek részt vegyen a csoportfoglalkozásokon, nem szükséges, hogy pszichikai vagy szociális problémái legyenek. Ebben az esetben más segítési formát kell keresni, pl. egyéni terápiát. A csoportfoglalkozásokon való részvételnek sokkal inkább feltétele, hogy a gyermek veszteségfeldolgozása, gyászreakciói normális módon haladjanak.

A csoportokban a gyermek

  • találkozik más gyerekekkel, akik hasonló veszteséget éltek át
  • megtapasztalásait meg tudja osztani sorstársaival
  • ismereteket szerez a gyászról és a halálról
  • láthatóvá válik, a csoportban figyelnek rá
  • meg tudja osztani gyászából eredő magányát és zárkózottságát
  • szavakat talál érzéseihez és megtanulja ezeket kezelni
  • játszik és használja képzelőerejét, fantáziáját
  • bátorítást kap ahhoz, hogy megtaláljon egy újfajta viszonyulást elveszített hozzátartozójához
  • segítséget kap ahhoz, hogy megtalálja erőtartalékait és észrevegye élete pozitív dolgait, melyek által megerősödik önbecsülése, önértékelése

Fontos, hogy olyan szakemberek vezessék a csoportokat, akiknek végzettsége és gyakorlata van gyermekekkel való foglalkozásban, továbbá ismerete a gyermek érzelmi, lelki, illetve haláltudatának fejlődéséről, valamint a krízis, a gyász fázisairól.

Reklámok